2013.02.18
Az alábbiakban Mons. Orosch János püspök, nagyszombati apostoli kormányzó pásztorlevelét tesszük közzé, amelyet Nagyböjt 1. vasárnapjára fogalmazott meg.
Krisztusban Kedves Testvéreim,
Hasonlóan, mint minden korban, a mostani időszakban is keressük azokat az utakat, amelyek az Egyház életének megújulásához vezetnek, hogy Krisztust, akit a II. Vatikáni Zsinat a Nemzetek Világosságának nevezett, új lendülettel vigye az emberekhez. Ezzel a szándékkal lett részletesen kidolgozva a Katolikus Egyház Lelkipásztori Terve a 2007-2013 időszakra. Számos találkozó, konferencia és szeminárium kerül megrendezésre. Párhuzamosan zajlaknak a hivatalosan is meghirdetett Imaévek: a Hit Éve, melyet a Szentatya XVI. Benedek hirdetett meg és a Szent Cirill és Metód Éve a Nagymorva Birodalomba való érkezésük évfordulója alkalmából; amelyeket az egyházközségek, az egyházmegye és az egész Egyház szintjén különféle lelki tevékenységek gazdagítanak. Ezúton mondok köszönetet minden kezdeményezésért, amellyel bekapcsolódtok és részt vállaltok az érsekségünk közösségének építésében.
Ugyanakkor egy veszélyre is szeretném felhívni a figyelmet, amelybe tevékenységünk során nagyon könnyen beleeshetünk. Nagy kísértés ugyanis az események egész sorát szervezni, hogy ezzel ellensúlyozzuk a mai világ csábító ajánlatait, amely a fogyasztást és a sikert teszik az első helyre. Minket is fenyeget, hogy a lelki problémákat csupán emberi erőnkkel akarjuk megoldani.
A nagyböjti idő elején a lelki élet megújításának egyik legtermészetesebb eszközére emlékeztetek – a böjttel összekötött imára. Hamvazószerdán az Isten szava a keresztény élet három elemét hangsúlyozta, az imádságot, a böjtöt és az alamizsnát (vö. Mt 6, 1-18). Az Úr Jézus nyilvános működése előtt előbb a sivatagba megy, hogy az imádságban elcsöndesedjen és a böjttel lelkileg megerősödjön. A sivatag csendjében kezdődik az evangélium hirdetésének fokozatos terve (vö. Mt 4, 1-2).
Az evangélium e szavain felbuzdulva szeretném meghívni egyházmegyénk minden hívőjét, az Istennek szentelteket és a világi hívőket is, hogy imádkozzunk együtt a hit megújulásáért és az Egyház egységéért.
A hit megújulása mindig az emberi szívben kezdődik. Az egész Egyház közösségének a megújulása mindegyikünk szívének megújulásától függ. A böjti idő különlegesen alkalmas idő a szívnek az Istenhez való megtérésére, őszinte bűnbánattal a felhívás szellemében: "Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1, 15) A Javaslatok és lelkipásztori útmutatás a hit évéhez című dokumentum kiemeli, hogy ebben az időszakban: "kérjünk Istentől bocsánatot a hit elleni bűnökért ... és hogy egyre nagyobb hittel és gyakrabban járuljunk a bűnbánat szentségéhez". (A Hittani Kongregáció dokumentuma, III. 7.)
Az Egyház közösségében való egység szükséges annak növekedéséhez. Az evangélium emlékeztet minket: "Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik." (Lk 11, 17) Ugyanakkor az egység alatt nem az uniformitást értjük. Ez nem jelent mindenben azonos véleményt, hanem inkább változatosságot, élénkséget és ajándékaink érvényesítését a közjó érdekében.
Egységet jelent elfogadni mindazt, ami elengedhetetlen az Egyház közösségének építésében és a lényeges dolgokban alárendelni magunkat a tekintélynek. Az Egyház egységének garanciája számunkra a Szentatyának, Péter apostol utódának, Krisztus helytartójának a tekintélye. Ebben a Szent Cirill és Metód évben gyakrabban idézzük fel Szent Cirill imáját, melyet halála előtt könnyes szemmel imádkozott: "...növeld létszámban Egyházadat és mindenkit köss egységbe, tedd őket kiváló néppé, az igaz hitben és helyes hitvallásban egyesülve..." (Konstantin élete, 18)
Kedves testvéreim!
Egyesüljünk a mi közös szándékunkban a Szent Egyházért. Mint a tanítványok az emeleti teremben, akik egy szívvel-lélekkel és imádságban várták a Szentlélek eljövetelét (ApCsel 1, 14). Ez a nagyböjti időszak segítsen nekünk növekedni az önzetlenség szellemében az irigység helyett, a szeretetben a harag helyett, az áldozatkészségben a kényelem helyett, az egységben a megosztás helyett.
E közös szándékunkra ajánljunk fel a nagyböjt idején szentmiséket, keresztúti ájtatosságokat, rendszeres csütörtöki és elsőpénteki szentségimádásokat, rózsafüzér-imádságot. Gyakoroljuk a bűnbánat cselekedeteit – egyes napokon böjtöljünk, mondjunk le az alkoholról, cigarettáról és egyéb csábításokról. Az imának és a böjtnek mindig a felebaráti szeretet cselekedeteihez kell vezetniük. Különösen hangsúlyozom a beteglátogatásokat, az ápolásban való segítségnyújtást vagy a szeretet egyéb cselekedeteit azoknak, akik a segítségünkre szorulnak. Mélyítsük el hitünket a Szentírás, a Katolikus Egyház Katekizmusának és a II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak olvasásával, különösen családjainkban vasárnap, amely az Úr napja.
Külön kérem a beteg és szenvedő testvéreink imáit és felajánlott szenvedéseit a fent említett szándékra. A plébániai közösségek mellett közös imára és böjtre buzdítom a szerzetesi közösségeket, egyházi mozgalmakat és imacsoportokat.
Kedves testvéreim, mindenkinek köszönöm, hogy elfogadja e kérésemet és imáimban az egész nagyböjti időre a közjó gyarapításához buzgó lelkületet és Isten bőséges kegyelmét esdeklem számotokra.
Ehhez a Nagyszombati Szűz Mária valamint Szent Cirill és Metód igehirdetők közbenjárására mindenkit apostoli áldásomban részesítek.
+ Orosch János, püspök
forrás Pázmaneum