Boldog Meszlényi Zoltán (1892-1951) magyar vértanú püspök. Hatvanban született, tanulmányait Rimaszombaton és Budapesten, majd kispap korában Esztergomban és Rómában végezte. Az I. világháború miatt külföldön, Innsbruckban szentelték pappá 1915-ben. 1937-ben püspökké szentelték, a mindenkori esztergomi érsek segédpüspöke lett. Amikor 1948-ban Mindszenty József bíborost letartóztatták, az érseki teendőket Drahos János általános érseki helynök vette kézbe, aki azonban 1950-ben elhunyt. Az állam nyomást gyakorolt, hogy a békepap Beresztóczy Miklóst nevezzék ki esztergomi érseknek, az Egyház azonban erre nem volt hajlandó, így Meszlényi Zoltán vette át az érseki teendőket. Meszlényi helynöki székfoglalójában kiállt az Egyház és a hit iránti hűsége mellett. 12 nappal később az ÁHV emberei elfogták és a kistarcsai internálótáborba vitték. Halálának körülményeiről és pontos idejéről semmit nem tudunk, bírósági tárgyalás nem folyt, fogságáról semmilyen dokumentum nem maradt fenn. Testét jeltelen sírba földelték. 1966-ban exhumálták, és az esztergomi bazilikában a nagy nyilvánosság kizárásával temették el. XVI. Benedek pápa 2009-ben boldoggá avatta.
Olvasmány
2Kir 5,1-15a
Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott és azt mondta asszonyának: ,,Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.' Námán erre bement urához s elbeszélte neki: ,,Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.' Azt mondta erre neki Szíria királya: ,,Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.' Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: ,,Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.' Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: ,,Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.' Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: ,,Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.' Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: ,,Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.' Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: ,,Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?' Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: ,,Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: ,,Fürödj meg és megtisztulsz.''' Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: ,,Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.'
Evangélium
Lk 4,24-30
Majd így folytatta: ,,Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán' [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.