2013.03.07.
Eddig három afrikai pápa vezette az egyházat, mind a hárman az első évszázadokban: I. Viktor, Miltiádész és I. Gelasius.
I. Viktor 189-től 199-ig (más források szerint 186-tól 197-ig vagy 201-ig) volt Róma püspöke. Viktor a Római Birodalom Africa nevezetű provinciájában született, feltehetőleg Leptis Magnában, amelynek romjai a mai Tripolitól 130 kilométerre találhatóak. Egyes szerzők szerint ő volt az első „fekete pápa” – ami erőst vitatható állítás. Viktor vezette be először a latin nyelvű misézést Rómában az addig használt görög helyett, szülőföldjén, Észak-Afrikában ugyanis a latin nyelvű misézés volt szokásban – habár ez az újítása csak a 4. század végére állandósult. Továbbá ő volt az első latinul író teológus. Pápasága idejére esett a húsvét megünneplésének időpontjáról és módjáról való vita Ázsiával. Viktor ugyanis a római szokásoknak megfelelően a vasárnapi ünneplés mellett szállt síkra. Határozott cselekvésmódja miatt, amivel azt jelezte, hogy tudatában van az apostoli hagyomány által számára biztosított elsőségnek, egyesek az „első pápának” nevezik. Emellett ő volt az első pápa, akivel tárgyalt a császár, aki ekkor Commodus volt, s aki elrendelte a szardíniai bányákban raboskodó keresztények szabadon bocsátását. 
A berber származású, afrikai Miltiádész 311-314 közt ült Szent Péter trónján. Az ő pontifikátusának idejére esik a birodalomban a szabad vallásgyakorlást (nem csak a keresztényeknek) engedélyező milánói ediktum kiadása (amelynek 1700. évfordulóját nemrég ünnepelték). Miltiádész nevéhez fűződik a donatizmus elítélése. Donatus és követői úgy tartották, hogy érvénytelen azon papok szentelése, akik a Diocletianus-féle üldöztetés során megtörtek és kiszolgáltatták a szent iratokat a római hatóságoknak. Miltiádész rámutatott, hogy ettől még a szentelés érvényes, valamint túl szigorúnak ítélte Donatusék álláspontját.
Végül az úgyszintén afrikai, berber gyökerű I. Szent Gelasius (492-496) a késő antikvitás és a kora-középkor határán állt a római egyház élén. Egyesek szerint fekete volt, de ez nem valószínű. Erre abból következtetnek, hogy a Liber pontificalis című pápai névsor szerint „afrikai születésű”, de ez inkább az észak-afrikai római provinciára utal. Ő maga pedig „római születésűnek” titulálta magát, mármint a birodalomban születettnek. A fekete afrikaiakat, ahogy Fekete-Afrikát is, máshogy hívták latinul. Gelasius megerősítette az ortodox katolikus nézeteket, pápasága alatt feszültebbé vált a viszony Kelettel, mivel megörökölte elődjétől a rossz viszonyt I. Anasztáziusz keleti császárral és a konstantinápolyi pátriárkával. A pápai primátus megerősítője és egyik nagy teoretikusa volt. A pápák lexikona szerint „nagyvonalú, okos és hatásos tevékenységet fejtet ki” mind teológiai, mind lelkipásztori, mind politikai téren, így tevékenysége igen áldásos volt. Fellépett a pelagianizmus ellen. Ő fogalmazta meg először a két kard elméletét, amelyben megkülönböztette a hatáskört és a hatalmat, elkülönítve a világi és az egyházi szférát. A császárnak írott levelében, míg hangsúlyozta a császár elsőbbségét világi ügyekben, leszögezte, hogy lelkiekben a császárnak fejet kell hajtania az egyház előtt. Ezzel Gelasius véget vetett a „császári egyház” konstantini felfogásának, amely szerint a keresztény egyházak vezetésének feladata nem a pápát, hanem a császárt illeti meg.
Ma 14 fekete, afrikai bíboros van, közülük azonban 11 választhat a konklávén, mivel ők nem érték még el a nyolcvanadik életévüket a sede vacante kezdetéig.
forrás Magyar Kurír