Bevezetés
Irgalmas Isten, irántad való szeretetemből bánom minden bűnömet, meg szeretnék javulni. Mária fájdalmas és Szeplőtelen Szívével egyesülve, felajánlom Neked Jézus Krisztus szenvedése és halála fölötti elmélkedésemet, engesztelésül bűneimért és az egész világ bűneiért. Különösen azért ajánlom fel ezt az imát, hogy jó papjaink legyenek, akik bőséges áldásod által közreműködhessenek a lelkek megtérésében, legfőképpen a halálos bűnben lévő lelkek megmentésében.
I. állomás
Pilátus halálra ítéli Jézust
Áll a gyilkos nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,Akkor kezükbe adá őt pilátus, hogy megfeszítsék." (Jn 19,16)
Pilátus háromszor jelentette ki Jézus ártatlanságát, és mégis halálra adja az Isten-embert. Az Isten Báránya némán fogadja a halálos ítéletet és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál minket? De ha hiba nélkül lennék is, add, hogy mindig türelmesen viseljük példád szerint az igazságtalan megítéléseket. Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk.
Mi Atyánk... , Üdvözlégy, Mária....
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
II. állomás
Jézus vállára veszi a keresztet
Itt van már a kereszt fája,
hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül,
Vonakodom a kereszttül.
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kerszted által megváltottad a világot.
Krisztus Urunk ,,keresztjét hordozván kiment a Golgotára." (Jn 19,17)
Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját és behinti azt könnyeivel, szent vérével.Add Uram, hogy készséges szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket.
Mi Atyánk... , Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
III. állomás
Jézus először esik el a kereszt súlya alatt
Botlik, roskad szegény tested,
Nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtod, jaj! én voltam,
Ki oly sokszor elbotoltam.
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,Betegségeinket ő hordozta, s fájdalmainkat ő viselte." (Iz 53,4)
Kimerült, agyongyötört Üdvözítőnk nem bírja el bűneink rettenete súlyát. A földre roskad, de újra fölkel és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat, uram! Ezentúl kitartunk melletted, ha kell, a halál árán is.
Mi Atyánk... , Üdvözlégy, Mária....
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
IV. állomás
Jézus szent anyjával találkozik
Ó, jaj, látod jönni szembe
Édesanyád, gyötrelembe.
Ó, csak és is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,Ó, mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán." (Stabar Mater)
Milyen szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát! És milyen keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése. uram tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, urunk!
Könyörülj rajtunk!
V. állomás
Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet vinni
Vinni terhed, segítségül,
Itt van Simon Cirenébül.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek!
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,Megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után." (Lk 23,26)
Cirenei Simon eleinte kényszerűségből vitte Jézus keresztjét, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal é szeretettel hordozza Krisztus keresztjét. Mily nagy kitüntetés számunkra, Üdvözítőnk, hogy mindennapi kis keresztjeinket veled együtt hordhatjuk. Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
VI. állomás
Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Jámbor asszony siet hozzád,
Kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
Mennyi könnyet töröltem fel?
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak." (Lk 23,27)
A durva katonák és a csőcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendőt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a részvevő jóakaratot és hűséget kívánja tőlünk is az igaz szeretet. Nem is törődünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival vagy fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk, Uram, hozzád és Egyházadhoz.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
VII. állomás
Jézus másodszor esik el a kereszttel
Földre roskadsz másodízben,
Értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam?
Bűneimbe visszahulltam!
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,A mi gonoszságainkért sebezték meg, a mi bűneinkért töretett össze." (Iz 53,5)
Mert bűneinkbe folyton visszaesünk, másodszor is leroskadsz, Uram, a kereszt terhe alatt. Add, hogy állhatatlanságunk szégyenét jóvátegyük, hűségesek legyünk hozzád és jó feltételeinket a sírig megtartsuk.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
VIII. állomás
Jézus szól a jeruzsálemi síró asszonyokhoz
Sírva jöttek ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is áll, ami rátok:
,,Magatokat sirassátok!"
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
,,Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai! ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett." (Lk 23,18)
Mily nagy okunk van nekünk is, hogy magunkon és lelkünk elhanyagolt állapotán sírjunk. Sokszor milyen könnyen elaltattuk lelkiismeretünk szavát. Add Uram , hogy komoly szavad mindig alapos önvizsgálatra indítson minket.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
IX. állomás
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
A keresztnek szörnyű terhe
Harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
Hogy a bűnből talpra keljek.
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.” (Zsolt 21,16)
Az Úr Jézus lihegve, lélekszakadva harmadszor is leroskad, mert mi oly szánalmas állhatatlansággal, bukdácsolva járunk a megismert igazságok útján, és oly szégyenletesen ragaszkodunk vétkes szokásainkhoz. Mily hősiesség és kitartó szeretet van az Úrban. Végső erőfeszítéssel tart a Golgotára! A véres kereszt legyen intő jelünk: bűnt soha többé el ne kövessünk!
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
X. állomás
Jézust megfosztják ruháitól
Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték, szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Szétosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” (Zsolt 21,19)
„Enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.” (Zsolt 68,22)
A háromszor szent és szemérmes Jézust hiúságunk és könnyelműségünk vetkőzteti le. Epével és ecettel az evésben és ivásban való ínyencségünk és mértéktelenségünk itatja Üdvözítőnket. Uram, nem prédáljuk el többé égi ruhánkat, a megszentelő kegyelmet. Mezítelenséged kínjaira kérünk, öltöztesd fel lelkünket erényeid szépségébe.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
XI. állomás
Jézust keresztre szegezik
Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa téged áldunk.
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavára nyitja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,24)
Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. Uram, keresztre feszítésed a mi művünk volt. A jövőben könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
XII. állomás
Jézus meghal a kereszten
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől?
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Jézus így szólt: Beteljesedett! Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.” (Jn 19,30)
Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál, Isten gyermekei és az örök boldogság örökösei vagyunk. Halálod, Uram azt hirdeti, hogy nagy volt a lelkünk ára. Add, hogy mindig mint pótolhatatlan kincsünket gondozzuk.
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
XIII. állomás
Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas anyja ölébe fektetik
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested,
Bár pihennél mindig nálam,
Tiszta szívem templomában.
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe, Szent Fiadnak sebeit.” (Stabat Mater)
Jézus szent testét leveszik a keresztről, és fájdalmas Anyja fogadja ölébe. A Szent Szűz tartja, imádja szent Fiát; nézi, csókolja sebeit. Az ő szíve az égő mécs a kereszt tövén. Fájdalmas égi Anyánkról sohasem feledkezünk el; az ő karjaiban kívánunk majdan meghalni.
Mi Atyánk..., Üvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
XIV. állomás
Jézus holttestét a sírba helyezik
Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe.
Onnan kél fel harmadnapra,
Halált pokolt letiporja.
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Azon a helyen, ahol keresztrefeszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, melybe senkit sem temettek. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.” (Jn 19,41-42)
A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, tündöklő gyolcsba takarják. Minta tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat, amikor a szentáldozásban hozzánk tér. Úgy is akarunk mindig élni, hogy tetteinkből lássák: Jézus lakik szívünkben
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
XV. állomás
Jézus harmadnapra feltámad
Uram, hiszek és remélek,
Én szerelmem neked élek,
Szánom-bánom minden vétkem,
Légy az enyém egykor égben.
Imádunk téged, Krisztus, és áldunk téged!
Mert szent kereszted által megváltottad a világot.
„Jézus legyőzte a halált! Jézus feltámadt, Jézus él! Az oltáriszentségben jelen van közöttünk. Jézusom, alakítsd szívünket a te szíved szerint! Add, hogy igazi keresztény életet éljünk!
Mi Atyánk..., Üdvözlégy, Mária...
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!