Először is megköszönjük Neked, Urunk, hogy ezek a férfiak vállalták a papi hivatást; hogy nem helyezték hívatásod elé sem
egyéni karrierüket, sem a családot. Ha ezt tették volna, nagy volna a mi hiányunk…Köszönjük, hogy bátorságot adtál nekik az áldozathoz és a lemondáshoz. Ezért táplálkozhatunk most az élet kenyerével; képezhetjük lelkünket áldott kegyelmeddel;
s várhatjuk azt az órát, amikor fölragyog majd előttünk Arcod fényessége a halálban. Köszönjük, hogy papjainknak vannak hibáik is. Az egészen tökéletes emberek nehezen értenék meg gyengeségeinket…Azok,akik mindig egészségesek és nem ismerik a szenvedés gyötrelmeit, nem tudnak együtt érezni a betegekkel. Te azt akartad, hogy papjaid ismerjék az emberi gyengeséget is. Kérünk, Urunk, őrizd meg őket az elbizakodottságtól, ha sikerül egy-egy vállalkozásuk; de ne engedd őket elcsüggedni sem, ha nem látják tüstént munkájuk gyümölcsét. Adj nekik, Urunk, sokoldalú tehetséget: legyenek nevelők a gyerekek között; az élet jó ismerői a jegyesek előtt; legyenek orvosok a gyóntatószékben; professzorok az élet nehéz kérdéseinek megoldásában; teológusok-történészek a kételyek eloszlatásában; hitet és reményt sugárzók a szomorúak között; derűsek és készségesek akkor is, ha fáradtak, vagy kimerültek; tudjanak szolgálni, s csak szolgálni a Te ügyedet.
Add,Uram,hogy megértsük feladatuk, munkájuk problémáit; add, hogy meg tudjuk bocsátani türelmetlenségüket, tévedésüket, vagy botlásaikat. Segíts megéreztetni velük, hogy nemcsak közöny és gyűlölet veszi őket körül, hanem ragaszkodó szeretetünk is. Engedd azt is, Uram, hogy kitartóan tudjunk értük imádkozni, mert ez a legkevesebb, amit elvárhatnak tőlünk.